Az év felfedezettje kategória idei nyertese, cserihanna a WMN-nek adott interjújában szóba került a káromkodás funkciója, a művészet terápiás hatása, és az is, hogy a sokszínű alkotó számára milyen érzés volt átvenni a Fonogram - Magyar Zenei Díjat:
"Először a Színikritikusok Díját nyertem el, de akkor még nem igazán tudtam örülni neki. Valahogy szorongást váltott ki belőlem az, hogy olyan elismerést kaptam, amit úgymond 'a nagyok' szoktak. Ott motoszkált bennem a kérdés, hogy ha ezt már most megkaptam, akkor mi dolgom van még? A legígéretesebb pályakezdő-díj is ambivalens érzéseket keltett bennem. Mintha egyfajta elvárást is kaptam volna, hogy bizonyos időn belül igazolnom kell, méltó vagyok erre az ígéretre. Mindez vegyült az imposztor-szindrómával, rettegtem, hogy lebukom, és kiderül, valójában nem is érdemlem meg ezeket.
Ez egy nehéz belső folyamat volt, de idén a Fonogram-díjat már másként éltem meg, azt valóban meg tudtam ünnepelni. Úgy éreztem, abba a projektbe tényleg elképesztően sok munkát tettem. Megengedtem magamnak, hogy örüljek neki, és büszke legyek rá.
Azt látom, hogy sok szó esik arról, hogyan viseljük a kritikát, hogyan álljunk fel a kudarcból, de arról nem, hogyan éljük meg a sikert és az elismerést. Hogyan tudjuk igazán megélni őket örömmel, anélkül, hogy azok szorongó érzésekkel vegyüljenek. Pedig számomra ez is egy komoly kihívás."
Olvasd el a teljes interjút ide kattintva, és nézd meg cserihanna legújabb videóklipjét alább:
